A mai templom 1752-ben készen áll, augusztus 15-én kelt és Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz intézett levelében kéri a kegyúr a Szentháromság tiszteletére emelt templom felszentelését. 1768-ig Dunabogdány filiája, ettől kezdve önálló plébánia.
Az Országos Levéltár az 1770 körüli időből Gföller Jakab építőmester kezétől származó rajzot őriz, amely a szigetmonostori templomot és iskolamesteri lakást ábrázolja. A felmérési rajz csak néhány részletében tér el a mai homlokzat képétől.
1792-ben a királyi kamara, 1902-ben és 1921-ben a Földművelésügyi Minisztérium, 1935-ben a Székesfőváros, mint akkori kegyúr renováltatja, tetőzetét 1902-ben és 1935-ben javítják. Ugyanekkor megemelik a sekrestyék magasságát és a torony alatti teret – a templom belső ajtajának áthelyezésével – a templomtérhez kapcsolják.
Az 1838-as árvíz után csak 1845-ben hozzák rendbe belsejét. A megrongált oltárkép helyett újat festenek, amelyet 1903-ban restaurálnak. Ma nincs a helyén. A templom műemlékileg védett (műemléki törzsszám 7341). A templom belső festését 1997-ben végezték, a kő tagozatok műemléki helyreállításával egyidőben.
Az egyházközség 1993-ban került a székesfehérvári egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.
