A reformáció korán eljutott a Szigetmonostoron lakókhoz, Simon Gryneusnak és budai professzortársainak köszönthetően, akik gyakran megfordultak a sziget monostorában. 1541 táján az addig a Nagy-Duna partján fekvő település elnéptelenedett a budai török basa kegyetlenkedése miatt, aki a falu bíróját karóba húzatta, mert szökevényeket is átvittek a Dunán. A falu lakóinak egy része a biztonságosabb településekre költözött át, de a reformátusok a prédikátor vezetésével a Szentendrei-sziget belsejében található "szövevényesben" kerestek menedéket. Így a jelenlegi Szigetmonostor községet a Tiburcmonostorról a sziget belsejébe települt reformátusok alapították. A török uralmat itt vészelték át, mint számon tartott adófizetők.
1602-1624 közötti időszakban lakatlan területként tartották számon az összeírások. A török 1686-os kiűzése után az osztrákok számára fizette a falu a porciót. 1690-től a falu a Zichy család tulajdonába került, majd a XVIII. század elején a Reviczkyeké lett, az 1750-es évektől pedig a Horányi Antal családja volt Szigetmonostor zálogos birtokosa. Aki katolikus vallásúakat telepíttet be, számukra templomot építtetett (1752-ben provinciális barokk stílusban, amelyet az 1780-as földrengés miatt 1792-ben át is építették), s rendszeresen zaklatta a protestánsokat. A reformátusok az eredeti fából épült templom helyére kőből készült templomukat harminc éven át saját kis jövedelmükből készíttették el 1740-1770 között, a földrengés okozta károk miatt 1796-97-ben ujjá kellett építeni. Ami azért is szükségessé vált, mivel már az 1769-es vármegyei bizottság azt jelentette a templomról, hogy igen rossz állapotban van, zsindelyes teteje rozoga, fa harangtornya elhanyagolt.
Az 1838-as dunai árvíz megrongálta a templom falait, a hibák kijavításával együtt a födémet is kicserélték. Nagyobb felújítások voltak még 1940-ben, 1970-ben és 1996-ban.
A kelet-nyugat tengelyben, késő barokk stílusban épült templomnak nyugati, 23,5 m magas homlokzati tornya van, melynek enyhén előrelépő rizalitos, egy-egy mélyített faltükörrel kiképzett homlokzatának középtengelyében füles, lapított-törtíves, záróköves, kőkeretes bejárata van. Fölötte mélyített fülkében szegmensíves ablak, a homorú főpárkány fölött ívelt, mélyített mezős és újabb sarokvázákkal díszített oldalháromszögek között, mélyített faltükrös, négyzetes szellőzővel ellátott toronyteste van. A toronyban egy 241 kg-os (1939) és egy 125 kg-os (1926) harang lakik. Felül minden irányban félköríves záródású harangház-ablakok vannak, valamint órakörök párkánnyal. A kettős párnatagból alakított nyolc élű sisak vörösrézlemezzel van fedve (1990). A templom keleti vége egyenesen záródik, a hosszanti oldalakon három-három mélyített falmezőben szegmensíves záródású ablakok vannak.
Az épület sima lábazattal, homorú ereszpárkánnyal és nyeregtetővel készült. A 8×17 m-es, 250 ülőhelyes belső teret sík, vakolt mennyezet fedi, középen négy-karéjos stukkórozettával. A torony alatt, a hajó felé félkörös ívekkel nyíló pilléreken nyugvó, áttört-mellvédes karzat található a babaszobával (2003). A belső tér keleti végében két oszloppal támasztott, mellvédes karzat készült, amelyen egy egymanuálos, 8 regiszteres pneumatikus orgona kapott helyet (1959). Tört-fehér színűre festett copf stílusú falazott, elegáns szószékén plasztikus, részben aranyozott füzérdíszek vannak. A templombelső közepén, a szószék előtt áll a vörös-márvány úrasztala (1859). Homloklapjukon népiesen faragott virágdíszekkel a XVIII. század végén puhafából készült padok alá villamos fűtés került (1988). (Leírás a PMM. II. 139. alapján). Az 1753-tól működő felekezeti iskolát és a hozzá tartozó rektori lakást 1948-ban államosították.
1997-ben került vissza ez az ingatlan az egyházközség tulajdonába, ahol Gyülekezeti Házat alakított ki a gyülekezet. Az 1826-ban épült parókia felújításra vár. A felekezeti temető mellett a gyülekezethez tartozik a régi temető is.
Szigetmonostor lelkipásztorai:
Váczi Gergely (XVII. század végén), Mohácsi János (1701-1710), Marosi Ferenc (1710-1712), Tsombor János (1712-1715), Szecsei István (1715-1721), Szokolai István (1721-1723 elhunyt). Az 1723-1744 közötti időszakban Szigetmonostoron nem volt felszentelt és beiktatott lelkipásztor, ezért a hivatalos adatok úgy tüntetik fel, mintha az ellenreformáció megszüntette volna az egyházközséget, de a gyülekezet nem szűnt meg, sőt léviták szolgáltak a gyülekezetben: Váczi Mihály (1723-1724), Tatai István (1724-1729), Tassi János (1729-1734) és Mótsai (később Kun) György (1734-1743), majd fia Kun Pál (1743-1744). (Kiss Tamásné Mikolai Ágnes: Emlékezet Könyve 6. p.) Istvándi Benjámin (1744-1754), akit itt szenteltek lévitából lelkipásztorrá, s így ekkortól újra lett a gyülekezetnek lelkésze. Balog János (1754-1783), Konta Imre (1783-1823), majd fia, Konta Benjámin (1823-1841), aki fiatalon elhunyt, özvegyét Benedek József adminisztrátor lelkész vette feleségül, s így lett 1842-1861-ig a gyülekezet lelkésze. Fejszés Ferenc (1862-1871), Vargha László (1872-1890), Ifj. Sipos Pál (1890-1936), Demeter József (1936-1944), Bécsi István (1944-1966), Szente Péter (1966-1979), Zákányi Bálint (1979-1986), Kiss Tamásné Mikolai Ágnes (1986-1996), Sándor Balázs és Sándor Gabriella (1997-2006), Kiss Tamásné Mikolai Ágnes (2006-2010), Szabó Zoltán (2010-)
